Üdv Mindenkinek!

A mai firssítésben szereplő játékról nem hiszem, hogy sokan hallottak idehaza. Persze, nyilván látták már páran, de nem annyira elterjedt, mint ahogy megérdemelné, szóval íme egy kis ízelítő belőle ;) Remélem páran kedved kapnak hozzá, igazi kis gyöngyszem. Számomra. De ez szubjektív, majd lásd a pontozást.

A gáma keveréke a körökre osztott birodalom-építésnek, és a real-time taktikai ütközeteknek, kicsit mint a jó öreg Total War sorozat. Azt leszámítva mondjuk, hogy itt a csaták alatt nem lesz százezer-milliárd egység megjelenítve a képernyőn, csak csupán néhány tucat mondjuk. Bár elvileg lehet benne igazi, epikus méretű harcokat vívni, egyszer
rámtámadtak 70 hajóval és nekem is volt vagy 30, szóval nem ez a szűk keresztmetszet.

És igen, innen már kiderülhetett, hogy ez egy űrhajós csodajáték. Egészen érdekesre sikerült, azt kell, hogy mondjam. A koncepció, a megvalósítás, a kezelői felület, mind-mind egyedi. A fajokat és fegyvereket sikerült balanszolni, és rengeteg ötletet zsúfoltak bele, amitől az egész olyan fincsi kis ropogósra sikeredett, mint a barnakenyér. Persze sokan nem szeretik a barnakenyeret, biztos lesznek így páran ezzel a gámával is. Ha valakinek
nincs elég türelme a sok újdonsághoz, az biztos hamar elintézi egy legyintéssel, hogy "ezszar". Bevallom, először én is így voltam a kis aranyossal. Feltelepítettem, és nem volt türelmem végignézni a sok tutorial-videót, amiben az egyik fejlesztő csóka nagy beleéléssel mesélni, miújság a fekete űr legmélyén megbújó pár száz csillagrendszerben,
közben ész nélkü pörgeti a nézetet, ami, bár impresszív, azért hamar meg lehet unni.

No. Miről is van itt szó, kéremszépen?

A játék neve Sword of Stars és most lehet a monitort a falhoz csapkodni, mert már hallottátok a nevet és "ezszar". Igen, van róla már elemzés a magyar netes vizeken is, utána is olvastam, kicsit lehúzták a szentemet. De a helyzet nem ennyire rossz. Mint a cikkeimben általában, most sem fogok senkit arra buzdítani, hogy vegye meg a gámát, még
viccesen sem, mert nem az én dolgom ezt eldönteni. Leírom, hogy mi a jó benne, aztán ha valaki kedvet kap, szíve rajta.

Az alap koncepció az, hogy van néhány csillag, ezeket el kell foglalni, majd meg kell védeni. A győzelem pedig eljön, ha az ellenfeleinket kiírtjuk, szövetségre lépünk velük, beolvasztjuk őket. A szokásos felállás. A gazdasági modellt nem bonyolították el a készítők, van egyetlen darab nyersanyag, ami nem más, mint a pénz. A bolygóknak van
lakosságuk és ipari kapacitásuk, de mind-mind végülis csak a pénzfialó képességbe számítanak bele.

Itt is az első látszólagos buktatója a gámának. Egy komoly stratéga rögtön felhorkan. "Pénz? Ennyi?". Így van. Ennyi. Se vas, se olaj, se csodakristály meg mágikus nevű fémek. De ez éppen elég, még egy hardcore hadvezérnek is, higyjétek el. Ugyanis a kiadási oldal eléggé vaskos. A flottáinkat fenn kell tartanunk, a kolonizálás is észvesztően sokat elvisz, ami meg marad, abból meg durván fejlesztenünk kell, ha nem akarunk lemaradni az ellenfeleinkhez képest. Továbbá nem elég nullszadósra kihozni egy kört, mert a hajóépítésnek van kiindulási költsége, ami azonnal le is vonódik a számládról. Szóval az egyszerűsített gazdaság csak látszólag egyszerű, valójában elég sok lehetőségünk van a mikromenedzsmentre.

Mint mondtam, a kezelőfelület egyéni, kicsit nehézkes használni elsőre, de ehhez is könnyen hozzá lehet szokni. A jobb oldali galaxisnézet pedig pörög-forog, ahogy csak akarjuk, és grafikailag is szépre sikeredett, még így 2009ben is ezt mondom. Az zavaró mondjuk, hogy a mozgás eléggé szánalmasra sikerült. Már a kamera mozgatása a stratégiai
nézetben (amúgy a taktikaiban is, de ne rohanjunk előre). Csak bolygókra és úton lévő flottákra ugorhatunk, és igaz, hogy távolíthatjuk, közelíthetjük a nézetet, meg pirig-pöröghet is, de néha meglepően szar átklikkelni a legközelebbi csillagra, mert jócskán beleszédültünk az egészbe.

Ami még idegesítő: a monoton bepofázás. Minden egyes új kör elején nyom egy "szisztem ápdét" szöveget egy csóka (attól függően, hogy milyen fajjal vagyunk, ugyanis minden egyes népnek saját kis hanggyűjteménye van, ez mondjuk öröm az ürömben). Ami egészen addig oké, míg ködös tekintettel 5-10 percen keresztül tervezzük a lépéseinket, de valljuk be, minden játékban elérkezik az idő legalább egyszer, amikor nyomunk vagy 10-20 kört, csak azért, mert várunk. Pénzre, hajók legyártására, mindegy, de várunk. Na, ekkor mocskosul idegesítő dolog.
 

A második, látszólag egyszerűre sikeredett rész a hajók dizájnolása. Saját magunknak kell összeraknunk a bárkáinkat, és van összesen 3 méret, oszt csókolom. A játék elején, kevés technológiával meg mindössze csak egy. Itt is kicsit elszontyolodtam, mert azért nem erre számít az ember, valljuk be. De aztán a türelem, torna terem, és ahogy haladunk előre a tech-tree-ben, jönnek az újabb és újabb, még mindig típuson belüli kis mutációk. Csinálhatunk tank hajót, ami sok sebzést bír, gyors, manőverezhető, de kicsi tűzerejű rombolót, a lehetőségek elég hamar túlsokasodnak az észbentarthatóság határain, mondhatni exponenciálisan nőnek. És persze később bejön a második és a harmadik méret is, így már elég kellemesen lehet pakolgatni össze az egy-egy célra kiegyezett hajókat.

Beszéljünk egy kicsit a taktikai csatákról is. Ezek ugye real-time-ban mennek, ha megtámadnak minket, vagy mi gyűjtünk össze egy szép kis flottát, és ugrunk át a szomszédba észt osztani. Az irányítás lehetne jobb, ezt aláírom, ezzel nagyon sokat szívtam, bővebben lásd majd a technológiai résznél.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ha egy robosztus csatahajókból álló kötelék beúszik a hiperűrből, és mind az én jelzésemet viselni, majd módszeresen szétcsapnak mindenkit, aki az útjukba kerül, végül aszteroidákkal megszórják az ellen bolygóját, nos, ez valahogy megmelengeti a szívemet. Imádom a monumentális jeleneteket, amikor a saját magam összedizájnolt bárkáim az én általam meghatározott fegyverekkel, szépen lekaszabolnak minden ellenállást térben és időben, és még a lövedékeket is látom.


A tech-tree mindenképpen a legjobban eltalált része a gámának. Nem elég, hogy valóban "fa" nézetben kapjuk, teljesen háromdében, de minden egyes új játék indításakor újragenerálódik az egész. Vannak kutatások, amik eltűnnek, helyettük újak jöhetnek be, dinamikus a drága. Az már igazi kuriózum, hogy így is sikerült kiegyenlítetté tenniük a játékot, nem nagyon vettem észre, hogy lenne olyan szerencsés leosztása a technológiáknak, amivel óriási előnyre tennék szert, pusztán a szerencsém segítségével.

Itt kell megemlítenem egy érdekes újítást, ami elég sokszor az őrületbe kergetett. A flottád irányítási rendszereit is ki kell fejlesztened. Magyarán szólva, ha összeraksz a játék elején egy 20 rombolóból álló "békefenntartó" sereget, és elindulsz felégetni a környéket, kegyetlen meglepetések érhetnek, mikor betöltődik a csata. Ott áll két hajód, amik annyira picik magukban, hogy rájuk kell izomból közelítened egyáltalán, hogy láthasd őket. WTF? Hát a maradék 18? Ja, kérem szépen, azok a hiperűrben várakoznak, mintegy utánpótlásként, mert a jelenlegi tudásoddal és felszereléseddel biza csak ennyit tudsz közvetlenül irányítani. Fasza! Az ellen meg mosolyogva morzsolja fel a hadaidat, mindig szigorúan kettesével és a végére már a hajad téped, hogy ez nem igaz.

Vagy, amikor már tisztában vagy ezekkel a buktatókkal, de véletlenül elfelejtesz építeni egy command-ship-et (ennek a különböző változatai szükségesek a flotta limit kitoláshoz), és megszívod, ugyanígy, most már sokkal kényesebb csatáknál. Aaaaaz mennyire finom ;)

Ugyanígy ki kell fejleszteni a diplomáciai lépéseket, ami azzal kezdődik, ha egy új fajt találsz, hogy megfejted a nyelvüket. Aztán megnyílik még pár lehetőség, azokat is kinyomod, és akkor már képes leszel kereskedni velük, meg szövetkezni, stb. Sok finomság van még ezen kívűl is ;)

Végül, de nem utolsó sorban, egy fantasztikusan jópofa dolog is került az alkotásba. Random encounters-ek, azaz véletlen találkozások sokszor előfordulnak más gámákban is, de itt annyira egyedire sikeredtek, hogy először ámulva meredtem a képernyőre, azt hittem, nem tudom megunni, végül később kicsit lejebb vettem az előfordulásukból, mert kezdett idegesítően szemétparaszt lenni. Hogy miről is beszélek? Egyszerű. Véletlenszerűen megtámadja a bolygóid valamelyikét egy semleges MI játékos, aki jelen sincs a galaxisban, nem foglal el bolygót, csak ezeket a hordákat irányítja. Van rabszolga begyűjtő flotta (slavers), szellemhajók támadása, meteorok közeledése, és még millió és egy nagyon hangulatos kis biz-basz. Ettől úgy érezheted, a világ lélegzik, az univerzum él, és sokszor kellemesen letesztelik a védelmedet. Néhány ilyen eseménynek utána olvastam a neten, és a készítők sci-fi és egyéb tudományos elméleteket szőttek bele a segítségükkel a játékba. Ott van pl az ún. "VN attack" dolog. Ez akkor ugrik fel, ha valamelyik bolygód önálló, Von Neumann szondák lepik el és tőlük kell megvédened a lakosaidat. Akinek fingja sincs arról, hogy mi ez, az nem is fogja érteni, mi az a lézer, ami lebontja a hajóit, és talán még könnyen bugnak is nézi a dolgot. Pedig nem az, íme egy kis háttéranyag: http://hu.wikipedia.org/wiki/Neumann-szonda

Amiért én lejebb vettem ezt a pályákon, ahol játszom, annak igen egyszerű oka van. Ha hagyod 100%on, ahol áll, akkor kb minden harmadik körben le kell sakkoznod egy ilyen találkozást és vannak ám köztük meglehetősen szemét dolgok is.

Egy szó, mint száz, nincs is idegesítőbb dolog, amikor a nagy nehezen megszerzett és felépített kolóniádat nem is egy ellenséges játékos miatt veszted el, hanem mert jöttek a köcsög meteorok. Hát köszi, nem kérek belőle. ( Csak olyan 10%ot :DD )

És ez csak 1 fajta véletlen találkozás. Van még vagy 20 féle, mindnek saját, egyedi története. Szóval az eddigi magyar kritikák, amik érték a gámát, csak a felszínt kapargatták. Az odáig oké, hogy nehézkes az irányítás, és azt is aláírom, hogy rengeteg embernek, még aki amúgy szereti is a stratégiát, ez a gáma nem jönne különösebben be. De az is tény, hogy eléggé egyedi és ha valaki hozzászokik a hülyeségeihez, igen könnyen megkedvelheti. Sokkal mélyebb és összetettebb, mint elsőre látszik, mégsem túlbonyolított.

Összegezve, ha osztályoznom kellene, 4-et adnék grafikára (2007es játék, szóval ahhoz képest nem rossz), 3-mas alát a kezelésre, de a játékélményre megint csak egy erős 4-est. Ez persze szubjektív, nekem pl konkrétan bejön a Sword of Stars. Valami megfogott benne, de azért látom a hibáit, bőven.

Aki szereti a körökre osztott stratégiát, az ne próbálja ki. Ha mellé imádja a Total War sorozatot, esetleg az Empire at War-t, akkor már kezdhet egy kicsit fészkelődni, de még mindig ne adjon pénzt ezért. Aki türelmes, és nem bánja, ha néhány aspektus nem tökéletes, illetve szereti a csillagászatot (pont az ilyen VN szondák miatt), emelett megalomán uralkodónak képzeli magát esténként, elalvás előtt, aki hatalmas csillaghajókon száguldozva osztja a békét minden arra tévedő fajnak, nos, annak bátor szívvel ajánlom, ez tényleg az ő játéka lehet! ;) Persze nem biztos. Leginkább azoknak jöhet be, akik kihívást látnak abban, hogy 5-10 körrel előre kell gondolkodniuk. A csillagászati távolságok (szó szerint), az utánpótlás megszervezése egy olyan bolygóra, amit 6 körig még el sem érsz, nos, ez cucc.

További kellemes napot és jó játékot mindenkinek :D

Ui: remélem nemsokára megint jön egy videó, az annyival jobb, hogy nem kell ennyit olvasni hozzá :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.