Üdv Mindenkinek!

A mai firssítésben szereplő játékról nem hiszem, hogy sokan hallottak idehaza. Persze, nyilván látták már páran, de nem annyira elterjedt, mint ahogy megérdemelné, szóval íme egy kis ízelítő belőle ;) Remélem páran kedved kapnak hozzá, igazi kis gyöngyszem. Számomra. De ez szubjektív, majd lásd a pontozást.

A gáma keveréke a körökre osztott birodalom-építésnek, és a real-time taktikai ütközeteknek, kicsit mint a jó öreg Total War sorozat. Azt leszámítva mondjuk, hogy itt a csaták alatt nem lesz százezer-milliárd egység megjelenítve a képernyőn, csak csupán néhány tucat mondjuk. Bár elvileg lehet benne igazi, epikus méretű harcokat vívni, egyszer
rámtámadtak 70 hajóval és nekem is volt vagy 30, szóval nem ez a szűk keresztmetszet.

És igen, innen már kiderülhetett, hogy ez egy űrhajós csodajáték. Egészen érdekesre sikerült, azt kell, hogy mondjam. A koncepció, a megvalósítás, a kezelői felület, mind-mind egyedi. A fajokat és fegyvereket sikerült balanszolni, és rengeteg ötletet zsúfoltak bele, amitől az egész olyan fincsi kis ropogósra sikeredett, mint a barnakenyér. Persze sokan nem szeretik a barnakenyeret, biztos lesznek így páran ezzel a gámával is. Ha valakinek
nincs elég türelme a sok újdonsághoz, az biztos hamar elintézi egy legyintéssel, hogy "ezszar". Bevallom, először én is így voltam a kis aranyossal. Feltelepítettem, és nem volt türelmem végignézni a sok tutorial-videót, amiben az egyik fejlesztő csóka nagy beleéléssel mesélni, miújság a fekete űr legmélyén megbújó pár száz csillagrendszerben,
közben ész nélkü pörgeti a nézetet, ami, bár impresszív, azért hamar meg lehet unni.

No. Miről is van itt szó, kéremszépen?

A játék neve Sword of Stars és most lehet a monitort a falhoz csapkodni, mert már hallottátok a nevet és "ezszar". Igen, van róla már elemzés a magyar netes vizeken is, utána is olvastam, kicsit lehúzták a szentemet. De a helyzet nem ennyire rossz. Mint a cikkeimben általában, most sem fogok senkit arra buzdítani, hogy vegye meg a gámát, még
viccesen sem, mert nem az én dolgom ezt eldönteni. Leírom, hogy mi a jó benne, aztán ha valaki kedvet kap, szíve rajta.

Az alap koncepció az, hogy van néhány csillag, ezeket el kell foglalni, majd meg kell védeni. A győzelem pedig eljön, ha az ellenfeleinket kiírtjuk, szövetségre lépünk velük, beolvasztjuk őket. A szokásos felállás. A gazdasági modellt nem bonyolították el a készítők, van egyetlen darab nyersanyag, ami nem más, mint a pénz. A bolygóknak van
lakosságuk és ipari kapacitásuk, de mind-mind végülis csak a pénzfialó képességbe számítanak bele.

Itt is az első látszólagos buktatója a gámának. Egy komoly stratéga rögtön felhorkan. "Pénz? Ennyi?". Így van. Ennyi. Se vas, se olaj, se csodakristály meg mágikus nevű fémek. De ez éppen elég, még egy hardcore hadvezérnek is, higyjétek el. Ugyanis a kiadási oldal eléggé vaskos. A flottáinkat fenn kell tartanunk, a kolonizálás is észvesztően sokat elvisz, ami meg marad, abból meg durván fejlesztenünk kell, ha nem akarunk lemaradni az ellenfeleinkhez képest. Továbbá nem elég nullszadósra kihozni egy kört, mert a hajóépítésnek van kiindulási költsége, ami azonnal le is vonódik a számládról. Szóval az egyszerűsített gazdaság csak látszólag egyszerű, valójában elég sok lehetőségünk van a mikromenedzsmentre.

Mint mondtam, a kezelőfelület egyéni, kicsit nehézkes használni elsőre, de ehhez is könnyen hozzá lehet szokni. A jobb oldali galaxisnézet pedig pörög-forog, ahogy csak akarjuk, és grafikailag is szépre sikeredett, még így 2009ben is ezt mondom. Az zavaró mondjuk, hogy a mozgás eléggé szánalmasra sikerült. Már a kamera mozgatása a stratégiai
nézetben (amúgy a taktikaiban is, de ne rohanjunk előre). Csak bolygókra és úton lévő flottákra ugorhatunk, és igaz, hogy távolíthatjuk, közelíthetjük a nézetet, meg pirig-pöröghet is, de néha meglepően szar átklikkelni a legközelebbi csillagra, mert jócskán beleszédültünk az egészbe.

Ami még idegesítő: a monoton bepofázás. Minden egyes új kör elején nyom egy "szisztem ápdét" szöveget egy csóka (attól függően, hogy milyen fajjal vagyunk, ugyanis minden egyes népnek saját kis hanggyűjteménye van, ez mondjuk öröm az ürömben). Ami egészen addig oké, míg ködös tekintettel 5-10 percen keresztül tervezzük a lépéseinket, de valljuk be, minden játékban elérkezik az idő legalább egyszer, amikor nyomunk vagy 10-20 kört, csak azért, mert várunk. Pénzre, hajók legyártására, mindegy, de várunk. Na, ekkor mocskosul idegesítő dolog.
 

A második, látszólag egyszerűre sikeredett rész a hajók dizájnolása. Saját magunknak kell összeraknunk a bárkáinkat, és van összesen 3 méret, oszt csókolom. A játék elején, kevés technológiával meg mindössze csak egy. Itt is kicsit elszontyolodtam, mert azért nem erre számít az ember, valljuk be. De aztán a türelem, torna terem, és ahogy haladunk előre a tech-tree-ben, jönnek az újabb és újabb, még mindig típuson belüli kis mutációk. Csinálhatunk tank hajót, ami sok sebzést bír, gyors, manőverezhető, de kicsi tűzerejű rombolót, a lehetőségek elég hamar túlsokasodnak az észbentarthatóság határain, mondhatni exponenciálisan nőnek. És persze később bejön a második és a harmadik méret is, így már elég kellemesen lehet pakolgatni össze az egy-egy célra kiegyezett hajókat.

Beszéljünk egy kicsit a taktikai csatákról is. Ezek ugye real-time-ban mennek, ha megtámadnak minket, vagy mi gyűjtünk össze egy szép kis flottát, és ugrunk át a szomszédba észt osztani. Az irányítás lehetne jobb, ezt aláírom, ezzel nagyon sokat szívtam, bővebben lásd majd a technológiai résznél.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ha egy robosztus csatahajókból álló kötelék beúszik a hiperűrből, és mind az én jelzésemet viselni, majd módszeresen szétcsapnak mindenkit, aki az útjukba kerül, végül aszteroidákkal megszórják az ellen bolygóját, nos, ez valahogy megmelengeti a szívemet. Imádom a monumentális jeleneteket, amikor a saját magam összedizájnolt bárkáim az én általam meghatározott fegyverekkel, szépen lekaszabolnak minden ellenállást térben és időben, és még a lövedékeket is látom.


A tech-tree mindenképpen a legjobban eltalált része a gámának. Nem elég, hogy valóban "fa" nézetben kapjuk, teljesen háromdében, de minden egyes új játék indításakor újragenerálódik az egész. Vannak kutatások, amik eltűnnek, helyettük újak jöhetnek be, dinamikus a drága. Az már igazi kuriózum, hogy így is sikerült kiegyenlítetté tenniük a játékot, nem nagyon vettem észre, hogy lenne olyan szerencsés leosztása a technológiáknak, amivel óriási előnyre tennék szert, pusztán a szerencsém segítségével.

Itt kell megemlítenem egy érdekes újítást, ami elég sokszor az őrületbe kergetett. A flottád irányítási rendszereit is ki kell fejlesztened. Magyarán szólva, ha összeraksz a játék elején egy 20 rombolóból álló "békefenntartó" sereget, és elindulsz felégetni a környéket, kegyetlen meglepetések érhetnek, mikor betöltődik a csata. Ott áll két hajód, amik annyira picik magukban, hogy rájuk kell izomból közelítened egyáltalán, hogy láthasd őket. WTF? Hát a maradék 18? Ja, kérem szépen, azok a hiperűrben várakoznak, mintegy utánpótlásként, mert a jelenlegi tudásoddal és felszereléseddel biza csak ennyit tudsz közvetlenül irányítani. Fasza! Az ellen meg mosolyogva morzsolja fel a hadaidat, mindig szigorúan kettesével és a végére már a hajad téped, hogy ez nem igaz.

Vagy, amikor már tisztában vagy ezekkel a buktatókkal, de véletlenül elfelejtesz építeni egy command-ship-et (ennek a különböző változatai szükségesek a flotta limit kitoláshoz), és megszívod, ugyanígy, most már sokkal kényesebb csatáknál. Aaaaaz mennyire finom ;)

Ugyanígy ki kell fejleszteni a diplomáciai lépéseket, ami azzal kezdődik, ha egy új fajt találsz, hogy megfejted a nyelvüket. Aztán megnyílik még pár lehetőség, azokat is kinyomod, és akkor már képes leszel kereskedni velük, meg szövetkezni, stb. Sok finomság van még ezen kívűl is ;)

Végül, de nem utolsó sorban, egy fantasztikusan jópofa dolog is került az alkotásba. Random encounters-ek, azaz véletlen találkozások sokszor előfordulnak más gámákban is, de itt annyira egyedire sikeredtek, hogy először ámulva meredtem a képernyőre, azt hittem, nem tudom megunni, végül később kicsit lejebb vettem az előfordulásukból, mert kezdett idegesítően szemétparaszt lenni. Hogy miről is beszélek? Egyszerű. Véletlenszerűen megtámadja a bolygóid valamelyikét egy semleges MI játékos, aki jelen sincs a galaxisban, nem foglal el bolygót, csak ezeket a hordákat irányítja. Van rabszolga begyűjtő flotta (slavers), szellemhajók támadása, meteorok közeledése, és még millió és egy nagyon hangulatos kis biz-basz. Ettől úgy érezheted, a világ lélegzik, az univerzum él, és sokszor kellemesen letesztelik a védelmedet. Néhány ilyen eseménynek utána olvastam a neten, és a készítők sci-fi és egyéb tudományos elméleteket szőttek bele a segítségükkel a játékba. Ott van pl az ún. "VN attack" dolog. Ez akkor ugrik fel, ha valamelyik bolygód önálló, Von Neumann szondák lepik el és tőlük kell megvédened a lakosaidat. Akinek fingja sincs arról, hogy mi ez, az nem is fogja érteni, mi az a lézer, ami lebontja a hajóit, és talán még könnyen bugnak is nézi a dolgot. Pedig nem az, íme egy kis háttéranyag: http://hu.wikipedia.org/wiki/Neumann-szonda

Amiért én lejebb vettem ezt a pályákon, ahol játszom, annak igen egyszerű oka van. Ha hagyod 100%on, ahol áll, akkor kb minden harmadik körben le kell sakkoznod egy ilyen találkozást és vannak ám köztük meglehetősen szemét dolgok is.

Egy szó, mint száz, nincs is idegesítőbb dolog, amikor a nagy nehezen megszerzett és felépített kolóniádat nem is egy ellenséges játékos miatt veszted el, hanem mert jöttek a köcsög meteorok. Hát köszi, nem kérek belőle. ( Csak olyan 10%ot :DD )

És ez csak 1 fajta véletlen találkozás. Van még vagy 20 féle, mindnek saját, egyedi története. Szóval az eddigi magyar kritikák, amik érték a gámát, csak a felszínt kapargatták. Az odáig oké, hogy nehézkes az irányítás, és azt is aláírom, hogy rengeteg embernek, még aki amúgy szereti is a stratégiát, ez a gáma nem jönne különösebben be. De az is tény, hogy eléggé egyedi és ha valaki hozzászokik a hülyeségeihez, igen könnyen megkedvelheti. Sokkal mélyebb és összetettebb, mint elsőre látszik, mégsem túlbonyolított.

Összegezve, ha osztályoznom kellene, 4-et adnék grafikára (2007es játék, szóval ahhoz képest nem rossz), 3-mas alát a kezelésre, de a játékélményre megint csak egy erős 4-est. Ez persze szubjektív, nekem pl konkrétan bejön a Sword of Stars. Valami megfogott benne, de azért látom a hibáit, bőven.

Aki szereti a körökre osztott stratégiát, az ne próbálja ki. Ha mellé imádja a Total War sorozatot, esetleg az Empire at War-t, akkor már kezdhet egy kicsit fészkelődni, de még mindig ne adjon pénzt ezért. Aki türelmes, és nem bánja, ha néhány aspektus nem tökéletes, illetve szereti a csillagászatot (pont az ilyen VN szondák miatt), emelett megalomán uralkodónak képzeli magát esténként, elalvás előtt, aki hatalmas csillaghajókon száguldozva osztja a békét minden arra tévedő fajnak, nos, annak bátor szívvel ajánlom, ez tényleg az ő játéka lehet! ;) Persze nem biztos. Leginkább azoknak jöhet be, akik kihívást látnak abban, hogy 5-10 körrel előre kell gondolkodniuk. A csillagászati távolságok (szó szerint), az utánpótlás megszervezése egy olyan bolygóra, amit 6 körig még el sem érsz, nos, ez cucc.

További kellemes napot és jó játékot mindenkinek :D

Ui: remélem nemsokára megint jön egy videó, az annyival jobb, hogy nem kell ennyit olvasni hozzá :D

Egy hét kimaradt, pedig csak most indultam. :) No nem mintha annyira sokan olvasnának, de majd lassan remélhetőleg beindul az ipar. ;)

Itt is van elemzés helyett két videó, amit a Fallout 3-ról készítettem, poénból. A minőség szar, a szóhasználatom meglehetősen ismétlődő, bocs. Azért remélem élvezhető.

Első játék, amit szeretnék kivesézni, az a "Tropico" trilógia harmadik része, de előtte álljunk meg egy pillanatra. Azt ígértem, hogy főleg Magyarországon kevésbé elterjedt játékokról fogok írni. Ez pedig aránylag ismert, még idehaza is. Nos, valóban stílusosabb lenne, már a blog képének formálása miatt is, ha mondjuk az "Evil Genius"-t, vagy valami más, méltatlanul hanyagolt gámát vennék górcső alá, de két okból maradok a Tropico 3-nál.

Először is, most játszok vele, szóval az élmény friss. Másodszor, elméletileg ez is ismeretlen nálunk, ugyanis még NEM JELENT MEG.

Most lehet visítva mutogatni a monitorra, hogy "Tudtam, hogy warezol!", meg "Álszent köcsög!!!!!", de ez nem ilyen egyszerű.

Kb. másfél hónapja (!) megvettem ezt a kis aranyost az egyik online játékforgalmazó oldalán (nevét lásd az első postban), leperkáltam érte a nem kevés 30 ojrót, majd amikor a letöltés következett volna, a megfelelő gombocska csak nem akart megjelenni. Nem kis anyázás következett, amikor az ismertetőjét újra elolvasva a szemembe tűnt, hogy csak Németországban adták még ki, mindenhol máshol majd november (volt ez szeptember 4-én) elején-közepén jelenik meg. Én pedig sikeresen előrendeltem, köszönik szépen.

Most lehet azon vitatkozni, hogy mekkora láma vagyok, pedig nem is. Tessék inkább azon agyalni, hogy milyen félrekefélt marketing az ilyen, kiadni egy országban, és naivan azt hinni, hogy nem lesz fent a warez verzió a neten kb fél órával később. No mindegy.

Szóval elméletileg legális a változatom, gyakorlatilag warez. De majd hülye leszek megvárni a novembert miatta.

Ez a kis bevezető története hát a dolognak, és ha így vesszük, Magyarhonban még tök ismeretlen a gáma. Ugye? :)

Harmadik részről lévén szó, pár mondatban emlékezzünk meg az első két epizódról is. A Tropico 1-ben (valójában "1" nélkül, hiszen nem tudták, hogy lesz folytatás) egy kis, karib sziget felett vehettük át az uralmat, mint diktátor. Rajzolt, aranyos grafikája volt, kicsit RTS bázisépítéses téma, megfűszerezve némi Sims-szel. Minden embernek voltak igényei, a lakástól kezdve a kaján keresztül a szórakozásig és templomba-járásig, volt politikai beállítottsága, azaz kapitalista, netán kommunista, környezetvédő, vagy vallásos berkekbe húzott-e a szíve. Úgy kellett kormányozni, hogy nagyjából kielégítsük a népesség igényeit, különben jött a lázadás, meg az elkergetés. Aránylag nehéz játéknak volt mondható, és hamar megtanultuk, miért kell az Isten-adta népnek mihamarabb élhetőbb lakásokat felhúzni, és hogy mennyire nincs pénz semmire. De pont ez adta az ízét, és aki rájött arra, hogy működik a sziget, annak kellemes órákat szerzett.

A második részt hagyjuk, egy elhibázott kirándulás volt a középkorba, túlbonyolított kalóz-témában, a hideg kiráz tőle, ha rá gondolok.

Majd eltelt pár év, és mit hallok gémer berkekben? "Jön a harmadik rész!" Mondom szuper, várjuk ki a végét, mindenki tudja, milyen veszélyes folytatást csinálni egy remek elődhőz. Azt tippeltem, hogy lényegi változás nem lesz a játékmenetben, ugyanazokat lehet majd csinálni, mint az 1-ben, csak ráhúznak egy csili-vili 3D-s motort. Hát, tévedtem is, meg nem is.

A játék rögtön egy érdekességgel nyit: kétezerakárhányszor ezerakármennyiben is lehet nyomni, widescreen monitorral természetesen, és főleg: Nvidia chipsetes kártyával. Ilyet még nem láttam, de mivel a két feltételből az egyik hiányzik nálam (standard 19 colos TFT-m van), gondoltam ezt most kihagynám. A főmenü jól eltalált, a háttérben egy videó pörög. Megadja a banánköztársaságos, diktátoros, lázadós alaphangulatot. A zene nagyszerű, akárcsak az első részben. 

A gépigényt lásd az írásom végén, elég annyi róla, hogy a trailereit látva rosszabbra számítottam. A két éves gépemen simán ment 1280x1024-ben, mindenféle effekttel, még akkor is, amikor már 300 kis emberke rohangált fel-alá. Még annyi észrevétel tartozik ide, hogy a kistérkép (minimap) enyhén dőlt helyzetben van, ettől az elején a falra másztam, de pár perc elteltével megszokhatóvá vált.

A játékmenet amúgy szinte ugyanaz, mint az első epizódban. Az emberek frakciókba tömörülnek, épületeket kell nekik felhúzni, mert különben lázadókká válnak és levadásznak. Főleg a lakásaikra allergiásak, no meg, hogy legyen templom és orvosi rendelő.

Amivel bővült ez az egész, az az Avatar-rendszer. Míg az előző részekben a játékos maga nem jelent meg kis emberként a szigeten, most ezen változtattak a fejlesztők. Szépen összerakhatjuk a diktátorunkat, aki a palotájában lakik. (Az összes, közhelyes diktátor-séma megjelent a játékban, pár kattintással minden nehézség nélkül megkreálható Fidel Castro) Irányítható, azaz mehetek vele bámészkodni, meglátogathatom a népemet, mondhatok beszédet az erkélyről, sőt, ami már hasznosabb is, hogy betoppanhatok az építkezésekre, ami kicsit megmotiválja a munkásokat és hamarabb elkészülnek. Ugyanígy lehet ösztönözni a már kész épületekben dolgozókat is. Jópofa dolog, és hasznos is. Pár alkalommal már lázadókkal is harcoltam "El Presidente"-vel, bár senkit sem sikerült legyaknom vele, de nem is haltam meg. Sőt, ahogy hallottam, állítólag a tüntető tömeget is le lehet vele csillapítani.

Ezt leszámítva semmi újdonság. Ugyanaz a szigetes, építkezős, sims-es kis játékot csomagolták újra, 3D-ben. Néhány új épület is bekerült, pl a kőolajfinomító.

Játékmeneti kellemetlenségeket viszont sikerült orvosolniuk. Az első részben hiába építettem főiskolát, egyetemet, alig tanultak benne az embereim, így az orvosi rendelő meg a templomom állandóan üresen állt, nem voltak dokik és papok (mindkettőhöz kell ugye a diploma). Ha nem én csábítottam a szigetre, sok pénzért őket, a népem általában kénytelen volt nélkülözni az egészséget és a templomok hűs levegőjét. Most viszont ezen változtattak, így nem kell állandóan csekkolnom a diplomás épületeket, hogy hol van hiányzó ember. És hidjétek el, ez nagyon sokat számít. 

Összegezve, remek játék, de nem volt nehéz összehozni, mert csak az első részt kellett lekoppintani.

Jól játszható, feelinges, könnyen oda tudod képzelni magadat. Az irányítás egyszerű, eltalált.

Várható játékideje :

-A kampány 15 pályából áll, ezek változó hosszúságú időintervallumot ölelnek fel, általában 25 évet. Én konkrétan 2 óránál tovább nem nyomtam egyet sem, szóval olyan 30 óra körül van.

-sandbox mód: a randomra generált térképek eléggé személyre szabhatók, jól paraméterezhetők, vagyis ha valakinek nagyon bejön a népsanyargatás, elvileg végtelen újrajátszhatóság van hozzá adva.

Gépigénye nem verdesi az eget, íme:

-Windows

-normálisabb CPU (2 Ghz-es Intelt ír)

-1 Gb memória

-256 Mb VGA, 3-mas shaderrel

-megy ugye 5 Gb hely a winyón.

A játék honlapja: http://tropico3.com/

Végezetül egy kis ízelítő belőle, mára búcsúzok is.

Először is, üdvözlök mindenkit ! :)

Ami nagyon fontos, már most : a blog sablonja nem ez marad, változni fog! A kép odafent a szenzációs montázs-készítő multam egyik vadhajtása, az is igénytelen és cserélődni fog! :D Ne ez alapján ítéljetek.

Hogy ezt tisztáztuk, kezdjük is el.

Aki tudja, milyen a játék színtiszta élvezete, azt várom ezen a blogon. És most nem arra gondolok, hogy a munkahelyi passziánsz mellett elindít néhanapján egy minesweepert is. Hanem legalább 2, ha nem több IGAZI játékot kipörgetett már életében.

Hogy mi az IGAZI játék? Elsősorban, amit nem a Windowshoz, vagy más operációs rendszerhez, dobozban adnak, hanem amit telepíteni kell :) És már rögtön az elején szeretném leszögezni, ez nem egy warezolós blog. A játékok, amiket kivesézek viccesen és kevésbé viccesen, azok egy része vagy tulajdonomban van, vagy abandonware, vagy "kölcsön". Tagadni nem tagadom, hogy töltöttem már le az internetről ezt-azt, de az dobja rám ez miatt az első követ, aki nem. Ugyanakkor eredeti játékokból is rengeteget mondhatok magaménak, de ezt majd egy "GamersGate" nevű postban kifejtem. ;) (Ezt nem linkelem, még azt hiszitek, reklámozom.)

A moderálás először úgy fog menni, hogy nem megy sehogy. Nem tudom, lesznek-e olvasóim, de ha igen, és szükségessé válik a trollmentesítés, majd akcióba lendülök. Csak arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ésszel kommentlejen. Köszönöm.

No. A blognak több célja van. Alapvetően "egy post - egy játékelemzés" kategóriát szeretném tartani. Annyi időt töltöttem már ezzel az időfaló szórakozással, hogy muszáj kiadnom magamból valahogy. A cikkekben lesznek hasznos infók -nem végigjátszások, azok nem- , érdekességek egy-egy alkotásról. Divatos és kevésbé ismert gámák is szóba kerülnek. Összehasonlítások, hibák, észrevételek. Ezek mind jönnek majd és remélhetőleg sikerül összehozni egy gamer és casual gamer közösséget, akik értenek ehhez a fura "szakmához".

Amellett, hogy kis hazánkban kevésbé ismert gámákról is szeretnék szólni, az egyik, igen fontos célom a bloggal, hogy megalkossam (egyelőre elméleti szinten) a saját, tökéletes játékomat. Nem titkolom ugyanis, hogy eddig, legjobb tudomásom szerint, soha, senki nem készített még olyan gámát, amire azt mondtam volna: "igen, ez a Szent Grál, amit évtizedek óta keresek". Nevezhetnénk "játékok játékának" is. Persze, ez a saját értékrendemből fakadó elképzelés, mármint, hogy milyennek képzelem a tökéleteset. Ahogy haladok a bloggal, majd szépen lassan leírom, milyen is az.

Minden cikk a saját véleményemet tükrözi és az éppen aktuális tudásom alapján íródik. Az esetleges hibákért és téves következtetésekért elnézést kérek.

Mindenkinek kellemes olvasgatást és jó játékot ;)